Ludwig van Beethoven (1770-1827)
német zeneszerző, Haydn és Mozart mellett a
bécsi klasszikusok harmadik nagy
alakja.
Apja megpróbált belőle Mozarthoz hasonlatos
csodagyereket nevelni, de ez nem járt
sikerrel. Tíz éves korától tanult zenélni,
12 éves korában már orgonakoncerteket adott,
és komponált.
Beethoven 1792-től Bécsben tanul
Salierinél.
1795-ben volt első fellépése
zongoravirtuózként, majd fokozatosan fel- és
elismerik zeneszerzői tehetségét is.
Termékeny szerző, ebben az időszakban húsz zongoraszonátát, két
szimfóniát alkot.
Középső alkotói korszakában írja egyetlen
operáját, komponálja a Fidéliót,
alkotja hat szimfóniáját, hét
zongoraszonátáját, köztük az
Apassionatát, valamint az
Egmont-nyitányt.
1802-től hallása romlani kezd, 1819-re
teljesen megsüketül. Döbbenetes, hogy
Beethoven csupán belső hallására
hagyatkozva alkotja legnagyobb műveit.
Késői korszakának termése a IX.
szimfónia és
a félbehagyott X. szimfónia, a Missa Solemnis,
több vonósnégyes és zongoraszonáta.
Ludwig van
Beethoven:
"Sors" szimfónia
V. szimfónia
c-moll op. 67
I. tétel
Berlini Filharmonikus Zenekar
vezényel:
Herbert von Karajan
Ludwig van
Beethoven:
IX. szimfónia d-moll - op. 125
IV. tétel I.
Beethoven 1824-ben fejezte be legismertebb
mesterművét:
Csodálatra méltó, hogy a zeneszerző óriás a
művet már süketen komponálta.
Berlini Filharmonikus Zenekar
vezényel: Herbert von Karajan
Ludwig van
Beethoven:
IX. szimfónia
d-moll - op. 125
IV. tétel II.
Beethoven a műbe illesztette Schiller
Örömódáját, melyet kórus szólaltat meg.
A mű jelentőségére utal, hogy része a
Világörökségnek és és az Európai Unió
himnusza.
Berlini Filharmonikus Zenekar
vezényel: Herbert von Karajan
Ludwig van
Beethoven:
Egmont-nyitány
op. 84
Goethe Egmont című szomorújátékának
kísérőzenéje,
melynek
legismertebb része
a nyitány.
